A Beatles Norvég erdő című legendás dala Toruban felidézi az első szerelem emlékét, azt az időszakot, amikor beleszeret elvesztett barátja szerelmébe, Naokóba. Egyszeriben visszacsöppen a húsz évvel korábbi Tokióban töltött diákéveibe, abba az életbe, amelyet viharos barátságok, szeszélyes fellángolások és szakítások, alkalmi szeretkezések, érzelmi zűrzavarok, veszteségek és beteljesületlen vágyakozások tettek emlékezetessé. Újraéli a találkozást a szókimondó, öntörvényű lánnyal, Midorival is, aki a felnőtté válás határán arra késztette, hogy válasszon múlt és jövő között. Könnyednek tűnő, rafinált történetében Murakami megidézi az 1960-as évek diáklázadásainak hangulatát, a szabad szerelem, a nagy ivászatok, az élvezetek kamaszos, provokatív hajszolásának popzenés világát. Ám a felszín alatt leheletfinom érzékenységgel ír életről, halálról, és a felnőtté válás mélypontjai és magaslatai közt hányódó fiatalság sebezhetőségéről.
Tetiserinek, az előkelő, de elszegényedett családból származó Szaszharé lányának az élete váratlanul szerencsés fordulatot vesz, amikor kéjsóvár nagybátyja közbenjárásának köszönhetően bekerül Hatsepszut fáraó udvarhölgyei közé. Hamarosan maga a fáraó is felfigyel rá, és ezután a fiatal, szenvedélyes lány pályája egyre magasabbra ível.
Szépsége és fiatalsága azonban nem elég, hogy akár csak esélye legyen megállni a helyét az udvar intrikái és cselszövései közepette: elég egyetlen végzetes hiba, és a legnagyobb magasságból a legnagyobb mélységbe kell zuhannia, ahonnan talán már nincs is visszatérés…
Jean-Pierre Montcassen (Cselenyák Imre) többek között „A fáraó lánya”, „A sivatag hercegnője”, „Az egyiptomi kéjnő” és a „Szamuráj és gésa” című nagy sikerű regények írója a tőle megszokott nyíltsággal és alapossággal, helyenként már-már mellbevágó nyersességgel mutatja be az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiája korának mindennapjait, szenvedélyeit és cselszövéseit.
Ez a könyv a tetoválás egyedüli "szótára",
mely egyesével mutatja be a testművészet művészi motívumainak fajtáit és
jelképrendszereit. A tetoválás nemcsak egy bőrbe vésett rajz, hanem egy
jelképes üzenet is, melynek valódi jelentését és jelentőségét kizárólag
viselője ismeri.
A tetovált bőr egyfajta életfilozófiát mutat,
esztétikus formába rejtett üzenetet, mely túlmutat időn és divaton. A
tetováló nem egyszerű rajzoló, hanem művész, a tetováltatás pedig
legtöbb esetben belső elkötelezettségből fakad, nem csupán szeszély.
A tetoválást viselők és a tetoválás után áhítozók a motívumokon,
szimbólumokon kívül e könyvből megismerhetik a tetoválás történetét, a
napjainkban alkalmazott eljárásokat, és még gyakorlati tanácsokat is
találnak a szalonok kiválasztására és a sebek ápolására vonatkozóan.
A(z) Tetoválások (Könyv) szerzője Noemí Marcos Alba.
Szellemek, átkok, boszorkányok, kísértetek, lidércek, halottlátók, hazajáró lelkek, bájital, szellemidézés, szemmelverés, idejétmúlt, mégis izgalmas, borzongató témák követik egymást Farkas Ottó könyvében. Könyves Kálmán a 12. század elején törvénybe iktatta, hogy „a vérszívó boszorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálatot ne tartsanak”. Felvilágosult királyunk csupán a boszorkányok egyik kategóriájának létét tagadta. Nem csoda hát, ha még a 18. században is zajlottak boszorkányperek, míg azokat Mária Terézia be nem tiltotta. Ezzel azonban a boszorkányságok nem értek véget, a bűbájosság, a rontás még két évszázadon keresztül a népélet része maradt, s foszlányaiban még napjainkban is fellelhető. Farkas Ottó rövid idő alatt második könyvével jelentkezik. A Medvesalja és környéke mondavilágának bemutatását követően most Gömör–Nógrád még élő vagy már csak a szerző felvételein őrzött hiedelemvilágába enged betekintést adatközlők történetei által. Néprajzkutatók is haszonnal forgathatják, de izgalmas olvasmányul szolgálhat az ősök múltja iránt érdeklődőkön túl a szellemi kalandra vágyóknak is.
|
|
|
|
|
|
|
|
||
|
||